Iskolánk zarándoklatra jelentkező oktatói, dolgozói a kazincbarcikai plébánia híveivel együtt az őszi szünetben zarándoklaton vettek részt, ahol XIV Leó pápával is találkozhattak.
Elmélkedés a zarándoklélekről
Van az utak között olyan, amely nem a kilométerekben mérhető. Olyan, amely Rómától Assisiig vezet — a külső városok között, és a belső világ határain át. Rómában a lélek térdre ereszkedik. A kövek beszélnek, az idők súlya ránk nehezedik.
Ott, a szentek városában, megérzem az emberi hit minden színét: a diadal és a gyengeség, a hűség és a bukás keveredik egyetlen imává. Róma emlékeztet arra, hogy Isten jelen van a történelemben, a sebzett kezekben, a szertartások méltóságában és a csendes könnyezésben a templom sarkában. Assisiben minden elcsendesül. A szív ott már nem kérdez, csak lélegzik. A hegyek ölelése, a madarak éneke, a napfény, ahogy a kőfalon végigsiklik — mind arról szól, amit Ferenc is tudott: hogy a Szeretet egyszerű, tiszta és szelíd. Assisiben nem kell szavakat keresni. Elég, ha ott vagy, és hagyod, hogy a béke átjárjon.
A két város között valami mély átalakulás történik. Rómában megtanulok leborulni — Assisiben megtanulok felemelkedni. Rómában felismerem az ember kicsinységét — Assisiben a lélek nagyságát. Rómában az értelem imádkozik — Assisiben a szív. És mikor a zarándok végül hazatér, talán már nem ugyanaz, mint aki elindult. Mert Róma megtisztította a hitét, Assisi pedig megtanította szeretni. És a kettő között megszületett a csend, ahol a Lélek szól.
Köszönjük a szervezőinknek, a szalézi atyáknak, Tóth Péternek a felejthetetlen élményt!
