Iskolánk nemrégiben örömteli eseményt ünnepelt: felújítottuk a kápolnánkat, amely most megújult szépséggel és méltósággal várja a diákokat és pedagógusokat. Fontosnak tartottam, hogy a tanulók számára bemutatást tartsak, hogy megértsék: a kápolna nem csupán egy terem az iskola épületében, hanem az Istennel való találkozás különleges helye.
A kápolnát Savio Szent Domonkos oltalmába ajánlottuk, aki fiatal kora ellenére a tisztaság, az öröm és az életszentség példaképe. Jelmondata – „Jézus és Mária a legjobb barátaim” – segít bennünket abban, hogy a kápolnába lépve mi is barátként közeledjünk Jézushoz.
A diákokkal együtt átgondoltuk, mit jelent a kápolna mint szent hely. Itt különösen fontos a csend, a tiszteletteljes viselkedés és az összeszedettség. Megtanultuk, hogy belépéskor keresztet vetünk, és ha a tabernákulumban jelen van az Oltáriszentség, térdhajtással köszöntjük Jézust. Beszéltünk a csendes szentségimádás értékéről is: a csend nem üresség, hanem lehetőség arra, hogy szívünkben meghalljuk Isten szavát.
Bemutattam a liturgikus tér legfontosabb részeit és tárgyait is. A tabernákulum – más néven szentségház – őrzi az Oltáriszentséget, ezért a kápolna legszentebb pontja. A kereszt Jézus szeretetének és áldozatának jele. A falon látható keresztút segít végigkísérni Krisztust szenvedésének útján. Az ambó (szószék) pedig az a hely, ahonnan Isten igéje felhangzik a liturgiában.
Remélem, hogy ez a bemutatás hozzájárul ahhoz, hogy diákjaink ne csupán külsőleg, hanem belső lelkülettel is méltó módon használják kápolnánkat, és itt valóban megtapasztalják: Isten közel van hozzájuk.
