Minden nemzetnek van olyan jeles napja, amelyhez valamilyen sorsfordító esemény kapcsolódik, amelyet aztán elevenen őriz az emlékezet. Számunkra ezen ünnepek egyike 1848. március 15.
Március 15-e az egyik legszebb, legigazabb, és legőszintébb ünnepünk. Az ünnep a pihenés, és számvetés a tervezés, és erőgyűjtés, a megtisztulás és az útkeresés ideje. Ez az ünnep tükrözi legjobban magyarságunk lényegét, a szabadság szeretetét. Ezen a napon a magyarok megelégelték az idegen elnyomást és bátran szembeszálltak vele. Először ezen a március 15-én.
Március 15-e méltó megünneplése rajtunk is múlik. Kiváló elődeink emlékének ápolásával tudunk-e hatni társaink és az utánunk következő nemzedék nemzeti öntudatának megőrzésére és épülésére? Teszünk-e eleget azért, hogy nemzeti büszkeségünk, hazafiúi érzéseink tartást adjanak nekünk és mindenkinek?
Diákjainkkal idén is nagy szeretettel készültünk a március 15-i ünnepélyre. Az emlékműsorunk sajátos összefoglaló megidézése volt a magyar történelem jeles eseményeinek. Dalokkal, táncokkal tarkított prózai műsorunk célja – az ősök előtti tisztelgésen és az emlékezésen túl – hogy felébresszük az érdeklődést, hogy megmaradjon az ünnep hangulata a fiatalok lelkében, hogy érezzék miért fontosak a hagyományok, jelképek. Létszükséglet, hogy megtanuljuk tisztelni nemzetünk értékeit.
A magyarság érzése az énekekben, dekorációban, és a szereplők viseletében is visszaköszönt. (SKK, TZS)
