Iskolánk idei szalagavató ünnepsége emelkedett, mégis szívet melengető műsorral várta a vendégeket. A program hagyományosan egy elegáns keringővel kezdődött, amelyet a végzős lányok osztályfőnökükkel fegyelmezetten és nagy átéléssel adtak elő. A hónapok munkáját magában hordozó nyitótánc a felnőtté válás és az összetartozás jelképe volt.
A műsort egy megható jelenet tette különösen emlékezetessé: a diákok köszönetüket fejezték ki szüleiknek, tanáraiknak és az iskola közösségének.
A komolyabb részeket frissítő humoros tanórák, divatbemutató követték, amelyek a diákélet hétköznapi, olykor kacagtató pillanatait mutatták be. A közönség hálásan fogadta a könnyed, kreatív előadásokat, amelyek még közelebb hozták egymáshoz a fellépőket és nézőket.
A műsorban elhangzott Mezőtúri Erzsébet: Mindig csak adni című verse, mely méltó része a szeretettel és közösségi élménnyel átszőtt estnek.
A meghitt pillanatokban külön hangsúlyt kapott Don Bosco alakja, „a nagy szív embere”, akinek példája ma is iránytűként szolgál a fiatalok számára. Ennek szimbolikus kifejezéseként a végzősök a színpadon egy hatalmas szívet formáltak, jelezve, hogy Don Bosco szeretetpedagógiája tovább él bennük. Ez egyszerre volt ünnepélyes és lélekemelő, s gyönyörűen fejezte ki a közösség erejét, valamint azt az útravalót, amelyet az egyházi iskola ad végzőseinek.
A szalagavató így nemcsak egy iskolai hagyomány, hanem valódi lelki élmény is lett: a humor, az érzelem, a hit és Don Bosco példája egyetlen, szépen felépített ünneppé olvadt össze. A szalagavató egészében méltóságteljes és örömteli esemény volt, amelyben a hagyomány, a hit, az érzelmek és a humor harmonikusan fonódtak össze.
