Május 25-én egy csodálatos előadáson vettek részt iskolánk tanulói a budapesti Udvari Kamaraszínház jóvoltából a Don Bosco Sportközpontban. Boldog Sándor István életét követhettük végig kiváló színészek felolvasásában. A felolvasószínház műfaja viszonylag újdonság tanulóink számára, ezért érdeklődve figyelték az előadás egyre fokozódó drámaiságát, egészen a katarzisig.
A műfaj kiemelkedő érdekessége az, hogy viszonylag kevés eszközzel, illetve eszköztelenül is képes elérni hatást a nézőnél, csupán az emberi hang sokszínűségének segítségével. A színészek mozgása is korlátozott: legtöbbször egy helyben, a nézőkkel szemben állva olvasnak fel, de sohasem néznek a nézők szemébe. Ha szükséges, hátat fordítanak a nézőtérnek, ezenkívül csupán a hangjukkal játszanak.
Boldog Sándor István élete a belső gyermekkel együtt tárult elénk; külön színész szólaltatta meg a gyermeki énjét, a felnőtt, megkínzott énjével párhuzamosan. Ez még különlegesebb élményhez juttatta a nézőt.
Ezután végigkísérhettük a raboskodás és a megkínzás időszakát más rabtársaival együtt. Ebben az időszakban szinte egy átfogó jellemrajzot kaphattunk a rabtársairól és az őt megkínzó kegyetlen őrről is.
A halálos ítélet után már csak sejthető volt a végkifejlet, de a rabtársai jellemfejlődéséből és az általuk adott reakcióból szinte biztosan tudhatta a néző, hogy kegyetlen halált halt.
A tanulók szinte egy emberként élték át a végkifejlet katarzisát, és nem volt egy tanuló sem, akit ne érintett volna meg Boldog Sándor István halála.
Az előadás végén lehetőség nyílt kérdezni a színészektől, illetve még egy rövid beszélgetés is belefért, amelyet Kovács Sándor SDB atya vezetett. A beszélgetés során a színészek elmesélték, honnan indult a felolvasószínház története, illetve mi érintette meg őket a legjobban Boldog Sándor István életéből.
Mindannyiunknak különleges élmény volt ez az előadás, melyet ezúton is köszönünk a budapesti Udvari Kamaraszínháznak. (DNK)
