Megkezdődött az advent. A keresztények ilyenkor böjttel, bűnbánattal és jócselekedetekkel készülnek Jézus születésének ünnepére. Katolikus szokások közé sorolható az adventi gyertyagyújtás is. Iskolánkban is őrizzük ezt a hagyományt, mely segít minket a karácsonyra való lelki felkészülésben.
Az ünnep előtti időszakban hétfőnként a Szent Család templomban indítottuk a hetet, együtt énekelve, imádkozva, lélekemelő történeteket hallgatva. Advent legszebb, legelgondolkodtatóbb, legmeghatóbb verseit, novelláit, tanmeséit diákjaink előadásában hallhattuk; felkészítésüket a hittanárok vállalták. Az éneklésben és hangszeres kíséretben a szalézi atyákra és testvérekre támaszkodtunk.
Az adventi koszorú négy gyertyája szimbolikus jelentőséggel is bír, amivel a várakozás még inkább szeretetteljesebbé, meghittebbé válhat. A hit, a remény és az öröm mellett nemcsak az ünnepi készülődés hangulata, hanem a szeretet is a lelkünkbe költözik. Ezekben a napokban is érdemes arra gondolnunk, mennyire hálásak lehetünk azért, amink van, emellett fontos, hogy a lényeges dolgokra fordítsuk figyelmünket.
S mi fontos igazán az életünkben? A válasz mindannyiunkban fellelhető: a minőségi idő, melyet a családunkra, rokonainkra, barátainkra fordítunk, testi és lelki egészségünkre való törekvés, s a szeretet és figyelem befelé, kifelé és felfelé. Befelé, önmagunk felé; kifelé, a többi ember felé; s felfelé, Isten felé. A gyertyák növekvő fényénél a mi szívünkben is gyúljon láng, töltsük békében és szeretetben a várakozás időszakát.
